hun eng ger
BaBér a Facebookon

Soft Consulting Blog




Idén sokan hallhattak arról, hogy ha a saját jogú nyugdíjas Mt. szerinti munkaviszonyban dolgozik, akkor az 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) alapján nem biztosított. Ugyancsak sokan tudják azt is, hogy a Munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) külön szabályokat alkalmaz a nyugdíjas munkavállalókra. Ugyanakkor kevesek előtt ismert, hogy fenti két törvényben nem egységes a nyugdíjasokra vonatkozó szabályozás, amelyet most részletesen bemutatok.

1997. évi LXXX. törvény az alábbiak szerint rendelkezik a saját jogú nyugdíjasról:

Saját jogú nyugdíjas: az a természetes személy, aki
  • a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény, illetve nemzetközi egyezmény alkalmazásával saját jogú nyugellátásban részesül, 
  • a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány által folyósított ellátásokról szóló kormányrendelet alapján folyósított öregségi, rokkantsági nyugdíjsegélyben (nyugdíjban), egyházi jogi személytől nyugdíjban vagy növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi járadékban részesül,
  • a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról és annak végrehajtásáról szóló uniós rendeletek, illetve az EGT-állam jogszabályai alkalmazásával saját jogú öregségi nyugdíjban részesül.
Megjegyzés: Saját jogú nyugellátásra, azaz öregségi nyugdíjra két esetben lehet jogosult az érintett személy, ha  
  • a születési évének megfelelő öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte, és a jogszabályban előírt szolgálati idővel rendelkezik, illetve 
  • életkorától függetlenül jogosult az a nő is, aki legalább negyven év jogosultsági idővel rendelkezik.

Miként is rendelkezik a Munka törvénykönyve a nyugdíjas munkavállalóról?

Nyugdíjas munkavállaló az, aki
  • az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte és az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel rendelkezik (öregségi nyugdíjra való jogosultság);
  • az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése előtt öregségi nyugdíjban úgy részesül, hogy ezen ellátást jogerősen megállapították;
  • a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány által folyósított ellátásokról szóló kormányrendelet alapján folyósított öregségi, rokkantsági nyugdíjsegélyben (nyugdíjban) úgy részesül, hogy az ellátást jogerősen megállapították;
  • egyházi jogi személytől egyházi, felekezeti nyugdíjban részesül;
  • öregségi, munkaképtelenségi járadékban részesül;
  • növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi járadékban részesül; vagy
  • rokkantsági ellátásban részesül.
Összehasonlítva a Tbj. szabályaival a Munka törvénykönyvének fenti szabályát, két nagy különbséget ki kell emelni: 
  1. Nem szükséges az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltött személy esetén a nyugellátás folyósítása ahhoz, hogy nyugdíjasnak minősüljön. (Elegendő, hogy a munkavállaló öregségi nyugdíjra jogosultnak minősüljön.)
  2. Az a munkavállaló is nyugdíjasnak minősül a Munka törvénykönyvében, aki rokkantsági ellátásban részesül.
Megjegyzés: Ez utóbbi kapcsán meg kell jegyezni, hogy a Tbj. az egészségbiztosítási ellátások között sorolja fel megváltozott munkaképességű személyek ellátásait, amely vagy rokkantsági ellátás vagy rehabilitációs ellátás lehet. Azaz a Tbj. alapján a rehabilitációs ellátás egyáltalán nem minősül nyugellátásnak. 

A Munka törvénykönyve alapján a munkáltató 
  • a határozatlan időtartamú munkaviszony felmondással történő megszüntetését nem köteles indokolni,
  • nem fizet végkielégítést, ha a munkavállaló a felmondás közlésének vagy a munkáltató jogutód nélküli megszűnésének időpontjában a fentiekben ismertetett nyugdíjasnak minősül.
Összegezve elmondható, hogy ha a Munka törvénykönyvének nyugdíjasokra vonatkozó fenti szabályait alkalmazzuk, akkor ezen szabályokat akkor is alkalmazni kell, ha öregségi nyugdíj megállapítását nem kérte az öregségi nyugdíjkorhatárt már betöltött, nyugellátásra jogosult munkavállaló, és akkor is alkalmazni kell, ha a munkavállaló rokkantsági ellátásban részesül. 


Szerző: dr. Radics Zsuzsanna Gabriella, közgazdasági szakokleveles jogász, egészségügyi menedzser



Hozzászólás 0 hozzászólás



A munkáltatók többsége már felismerte az élethosszig történő tanulás jelentőségét, és a klasszikus szakmai tanfolyamok mellett kiegészítő képzéseket (soft-skill tréningek, vezetőképzések, nyelvtanfolyamok stb.) is szervez dolgozóinak. De vajon hogyan kell adózni a hasonló képzések után? A Deloitte adótanácsadó cég hívta fel rá a figyelmet nemrégiben, mennyire fontos tisztában lenni azzal, melyik képzések mikor és miért lehetnek adókötelesek, illetve adómentesek. 

Két dolgot érdemes szem előtt tartani: 

1. A személyi jövedelemadóról szóló törvény alapján bizonyos körben az iskolarendszeren kívüli képzések adómentes juttatásként adhatóak. Az olyan tanfolyamok után ugyanis, amelyek a munkavállaló munkaköri leírásával kapcsolatos ismeretek megszerzésére, azok fejlesztésére irányulnak, a munkaadónak tipikusan nem kell személyi jövedelemadót fizetnie.

De mi a helyzet azokkal a képzésekkel, amelyeknél nem ez a cél, illetve amelyeknél a kérdés nem ennyire egyszerű? Ilyenek lehetnek például az iskolarendszerű képzések vagy az olyan képzések, amelyek nem feltételei a munkavégzésnek, ugyanakkor egyértelműen a munkavégzéshez kapcsolódóan vesz részt rajtuk a munkavállaló.

A jelenlegi munkaerő-hiányos helyzetben egy vállalkozás számára alapvető fontosságú meglévő munkavállalóinak megtartása, ösztönzése. Tapasztalataink szerint a dolgozók munkájához szorosan nem kapcsolódó ismeretek (stresszkezelés, értékesítési technikák, teljesítményértékelés, kommunikációs tréning stb.) megszerzését szolgáló tanfolyamok elindítása is ezeket a munkaadói célokat szolgálja. Jó döntés lehet továbbá, ha a munkáltató tanulmányi szerződéssel támogatja a munkavállalót, hogy ezáltal külső képzéseken (pl. OKJ vagy MBA képzések) vehessen részt
– magyarázta a tanácsadócég adóosztályának igazgatója, dr. Baranyi Gábor.

2. Tavaly még egyes meghatározott juttatásnak számíthattak az olyan képzések, amelyek ugyan nem feltételei a munkavégzésnek, de nyilvánvalóan a munkavégzéshez kapcsolódnak, amiatt vesz részt rajtuk a munkavállaló. A juttatáshoz feltétel volt még, hogy legyen egy megfelelő szabályzat. A rossz hír az, hogy a 2019. január 1-vél hatályba lépett adózási változások miatt ez a lehetőség már nem elérhető. Így azon képzések költségeit, amelyek nem felelnek meg az adómentességi feltételeknek, munkaviszonyból származó jövedelemként kezelheti az adóhatóság, vagyis ennek megfelelően kellhet utánuk az 52,5 százalék adót megfizetni. 

A tanácsadócég adóosztályának menedzsere, Kövesdy Zoltán szerint éppen ezért rendkívül fontos megvizsgálni, hogy az érintett képzés/tanfolyam megfelel-e az adómentesség feltételeinek, mert ha igen, a vállalkozás jelentős költségeket takaríthat meg. Ha a helyzet nem egyértelmű, akkor az összetett és sokszor jogértelmezési kérdéseket felvető rendelkezések fényében jellemzően csak esetről esetre lehet az egyes képzéseket minősíteni. Mivel azonban az adózásban jelentős különbség van (nulla, vagy 52,5%), mindenképpen érdemes időt szánni szerinte a képzés adókezelésének alapos vizsgálatára.


A cikket partnerünk, a CafeT-rend készítette, és amennyiben kérdése van a fentiekkel kapcsolatban, írjon nekünk az ertekesites@softc.hu e-mail címre, vagy keresse telefonon munkatársainkat a +36 (1) 273-3838 telefonszámon, ahol készségesen állunk rendelkezésére.


Hozzászólás 0 hozzászólás



2019-re egyetlen béren kívüli juttatás maradt, a SZÉP-kártya – épp ezért az adóváltozások nyerteseként is szokták emlegetni. Az OTP Pénztárszolgáltató és a Szallas.hu legfrissebb adatai is alátámasztják ezt az állítást. 

Az idei év első nyolc hónapjának adatai alapján a legnépszerűbb hazai béren kívüli juttatás kártyabirtokosainak száma átlépte a pénztárszolgáltatónál az 1,7 milliót. A feltöltések összege duplájára, a költések összege pedig másfélszeresére emelkedett 2018 azonos időszakához képest. A Szallas.hu adatai szerint ez a bővülés a belföldi turizmus bevételein is érezhető.  

Sikeres volt az átállás 

Úgy tűnik tehát, hogy a SZÉP-kártya átstrukturálása egyáltalán nem vetette vissza a forgalmat.  Arra utalunk itt, hogy jelentősen átalakultak a SZÉP-kártyára vonatkozó szabályok, a tavalyi év végén néhány hónap leforgása alatt egyéni számlákat kellett nyitni, és erre egyesével szerződni kellett a kártyabirtokosokkal. 

A bank szerint nagy kihívás volt, hogy megfeleljenek az idén életbelépő jogszabályváltozásoknak, mindezt úgy, hogy ügyfeleik ebből szinte semmit se érzékeljenek. A juttatás iránti bizalmat igazolja szerintük, hogy a legnagyobb hazai kibocsátó ügyfeleinek több mint 95 százaléka megkötötte szerződését. 

Rekordszámok 2019-ben 

A kártyabirtokosok idén idáig több mint 100 milliárd forintot költöttek pihenésre és feltöltődésre, ami több mint 150 százalékos bővülés 2018 első nyolc hónapjához képest. A KSH adatai alapján pedig látható, hogy a szálláshelyek magyar vendégektől származó bevételeinek mintegy negyede a SZÉP-kártyáknak köszönhető. 

Az idei nyári szezon különösen aktívnak és eredményesnek számított, többen és többet költöttek pihenésre. A legnagyobb kibocsátó SZÉP kártyáinál a nyári költések összege mintegy duplájára emelkedett. A Szallas.hu adatai alapján pedig a közvetített pénzforgalom 2019 júniusa és augusztusa között harmadával emelkedett a tavalyi év azonos időszakához képest.

Szigetvári József vezérigazgató szerint mind a nyári, mind az éves forgalomról elmondható, hogy a SZÉP-kártya a belföldi turizmus hajtómotorja. A béren kívüli juttatási formának kulcsszerepe van abban, hogy a közvetített szállásdíj-növekedés az idei évben is elérje a 10 százalékot. 

Az átlagnál többet költöttek a SZÉP-kártyások a szállodákban

A kétéjszakás (28%) és az egyéjszakás (27%) kikapcsolódások voltak a legnépszerűbbek a vakációzók körében, 3 éjszakára már csak a foglalások 19 százaléka szólt.

A legnagyobb hazai szállásfoglaló kimutatása szerint a legkeresettebb szállástípusok az apartmanok (27%) és a vendégházak (21%) voltak. Tavaly nyárhoz képest valamivel többen keresték idén a 4-5 csillagos hotelek szolgáltatásait; 10 százalékra nőtt a foglalási arány esetükben. 

Az átlagos foglalási érték 63 500 forint volt a nyári időszakban, ami 10 százalékkal több mint 2018 nyarán. A költéseken belül a SZÉP-kártyás költések átlagos összege 30 százalékkal, 118 ezer forint fölé emelkedett a szálláshelyeken. Ez, ha jól értjük azt is jelenti, hogy a SZÉP-kártyások többet költöttek az átlagos szállóvendégnél. 

A SZÉP-kártyát a keretösszegek betartásával béren kívüli juttatásként július óta 32,5 százalék közteher mellett adhatja a munkáltató. 


A cikket partnerünk, a CafeT-rend készítette, és amennyiben kérdése van a fentiekkel kapcsolatban, írjon nekünk az ertekesites@softc.hu e-mail címre, vagy keresse telefonon munkatársainkat a +36 (1) 273-3838 telefonszámon, ahol készségesen állunk rendelkezésére.


 


Hozzászólás 0 hozzászólás



Előző bejegyzésünkben a természetes személy egészségügyi szolgáltatási járulékfizetését ismertettük, ezúttal pedig azokról a keresőtevékenységekről adunk tájékoztatást, amelyek esetén szintén fizetni kell az egészségügyi szolgáltatási járulékot. Az alábbiakban táblázatba rendezve ezen keresőtevékenységeket foglaljuk össze.

Egészségügyi szolgáltatási járulékot kell fizetni a biztosítási jogviszonynak nem minősülő 
  • kiegészítő tevékenység (amely olyan egyéni-, illetve társas vállalkozói tevékenység, amelynél a vállalkozói tevékenységet saját jogú nyugdíjas vagy az az özvegyi nyugdíjban részesülő személy folytatja, aki a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte)
  • szociális szövetkezet 
  • egyszerűsített foglalkoztatás (azaz az alkalmi munka, vagy mezőgazdasági-, és turisztikai idénymunka)
  • háztartási munka 
folytatása kapcsán az alábbiak szerint: 

Keresőtevékenység Megjegyzés
Az egyéni vállalkozó, illetve a társas vállalkozás fizeti a kiegészítő tevékenységet folytató vállalkozó esetén az egészségügyi szolgáltatási járulékot. 
1. Ugyanazon személy által folytatott több kiegészítő tevékenységű vállalkozás esetén csak egy jogviszonyban kell megfizetni a járulékot.
Megjegyzés: Alapesetben, ha a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó egyidejűleg társas vállalkozó is, az egészségügyi szolgáltatási járulékot egyéni vállalkozóként kell megfizetnie. 

2. Ha a kiegészítő tevékenységet folytató egyidejűleg heti 36 órát elérő munkaviszony(ok)ban is áll – kivéve az Mt. szerinti munkaviszonyban álló saját jogú nyugdíjast - , akkor az egészségügyi szolgáltatási járulékot nem kell megfizetnie a vállalkozásnak. 

3. Továbbá nem kell egészségügyi szolgáltatási járulékot fizetni arra az időtartamra, amely alatt a kiegészítő tevékenységet folytató vállalkozó 
  • keresőképtelen, 
  • gyermekgondozást segítő ellátásban részesül,
  • fogvatartott,
  • állategészségügyi szolgáltató tevékenysége, ügyvédi tevékenysége, közjegyzői vagy szabadalmi ügyvivői kamarai tagsága szünetel,
  • egyéni vállalkozói tevékenysége szünetel.
Szövetkezet fizeti az egészségügyi szolgáltatási járulékot tagi munkavégzés esetén a szociális szövetkezet tagja után.
A szociális szövetkezet az egészségügyi szolgáltatási járulék megfizetése alól az első négy évben adott kedvezményben részesül, azaz a tagi munkavégzési jogviszony létrejöttét követő első évben mentesül, a második évben az egészségügyi szolgáltatási járulék 25 százalékának, harmadik évben 50 százalékának, negyedik évben 75 százalékának, az ötödik évtől 100 százalékának megfizetésére kötelezett. 

Ugyanazon személy után egy időben csak egy szociális szövetkezet, továbbá ugyanaz a szociális szövetkezet ugyanazon tagja után csak egy alkalommal veheti igénybe a fenti kedvezményt.

Megjegyzés: A kedvezmény igénybevételéhez szükséges a tag nyilatkozata arról, hogy utána másik szociális szövetkezet nem érvényesít kedvezményt, vagy a megelőző négy év időtartamban mennyi időre érvényesítettek utána kedvezményt. A jogszerűtlen nyilatkozatból adódó adóhiány, bírság és pótlék a tagot terheli.
Egyszerűsített foglalkoztatás. Egyéb biztosítási jogviszony illetve az 1997. évi LXXX. törvény 16.§-ában felsorolt egészségügyi szolgáltatásra  jogosultság hiányában köteles legalább egy éve magyar lakcímmel rendelkező idénymunkás, illetve alkalmi munkavállaló az egyszerűsített foglalkoztatásának idejére is egészségügyi szolgáltatási járulékot fizetni. 
Háztartási munka: adórendszeren kívüli keresettel járó, természetes személyek között megvalósuló foglalkoztatás 
A háztartási munka kapcsán fizetendő regisztrációs díj egészségügyi szolgáltatásra nem jogosítja a háztartási alkalmazottat, így egyéb biztosítási jogviszony illetve az 1997. évi LXXX. törvény 16.§-ában felsorolt egészségügyi szolgáltatásra  jogosultság hiányában legalább egy éve magyar lakcímmel rendelkező  háztartási alkalmazott köteles ezen foglalkoztatása ideje alatt is egészségügyi szolgáltatási járulékot fizetni.



Szerző: dr. Radics Zsuzsanna Gabriella, közgazdasági szakokleveles jogász, egészségügyi menedzser




Hozzászólás 0 hozzászólás



Sokszor felmerül a kérdés, hogy mikortól kell egy diáknak fizetnie az egészségügyi szolgáltatási járulékot, ha nem sikerül a felvételije felsőfokú nappali képzésre, és munkát sem vállal, úgyhogy aktuális bejegyzésünkben az egészségügyi szolgáltatási járulékfizetést ismertetem, kitérve a volt diákok fizetési kötelezettségére is.

Az egészségügyi szolgáltatási járulék, mint az az elnevezéséből is következik, az egészségügyi szolgáltatások fedezetére szolgál, azaz ez a befizetés többek között a társadalombiztosítás keretében igénybe vehető orvosi ellátás, ápolás, betegszállítás, támogatottan vásárolható gyógyszer-, gyógyászati segédeszköz-, gyógyfürdő-ellátás fedezetére fordítódik. 

Mi képezi a magyar egészségügyi szolgáltatások fedezetét?

Az 1997. évi LXXX. törvényben foglalt biztosítottak azáltal válnak jogosulttá egészségügyi szolgáltatásra, hogy fizetik a 4 százalék természetbeni egészségbiztosítási járulékot. 

Továbbá az egészségügyi szolgáltatás fedezetét képezi az egészségügyi szolgáltatásra a kormányhivatalnál kötött megállapodás is, amelynek keretében egy nagykorú személy havonta a minimálbér (amely idén 149 000 forint) 50 százalékát fizeti, míg egy nappali tagozatos külföldi diák, vagy a kiskorúak esetén a minimálbér 30 százalékát kell havonta megfizetni.

Az egészségügyi szolgáltatásra jogosultak esetében például Magyarországon lakó nyugdíjasok, akik nem folytatnak keresőtevékenységet, óvodás gyermekek, közoktatás keretében nappali képzésen tanuló diákok, hajléktalanok, fogvatartottak (azaz 1997. évi LXXX. törvény 16. § (1) bekezdésének c)–f), h)–o) és s)–v) pontjában meghatározott személyek) után a központi költségvetés havonta 7 320 forint egészségügyi szolgáltatási járulékot utal át az egészségbiztosítónak az ellátok fedezetére. 

Azok, akik nem biztosítottak, és a fentiek alapján egészségügyi szolgáltatásra nem jogosultak, de megszakítás nélkül legalább egy éve bejelentett magyar lakóhellyel (illetve adott személyek esetén bejelentett szálláshellyel) rendelkeznek, kötelesek az egészségügyi szolgáltatások fedezetére havi 7 500 (napi 250) forint egészségügyi szolgáltatási járulékot fizetni.  

Egészségügyi szolgáltatási járulékfizetés

Az egészségügyi szolgáltatási járulék fizetésére kötelezettnek a lakóhelye szerinti adóhivatalnál kell intézkednie az egészségügyi szolgáltatási járulékfizetés kapcsán. Ennek keretében ki kell töltenie a T1011-es nyomtatványt, és az ügyintézéshez a nyomtatványon túl szükséges: 
  • személyazonosításra megfelelő igazolvány (személyigazolvány, útlevél, jogosítvány)
  • lakcímkártya, 
  • adóigazolvány, 
  • TAJ kártya,
  • ha más személy intézi a járulékfizetést a NAV-nál, akkor két tanú aláírásával ellátott meghatalmazás.
Az egészségügyi szolgáltatási járulékot a bejelentkezés időpontjától havonta, a tárgyhót követő hónap 12-ig kell megfizetni.
Megjegyzés: Havi 7 500 (napi 250) forintot a kötelezett helyett más személy pl: hozzátartozó is fizetheti. A járulékfizetés átvállalása az állami adóhatóság jóváhagyásával lesz érvényes. 

Mikortól kell fizetni az egészségügyi szolgáltatási járulékot?

Ha a biztosítási jogviszony vagy az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultság megszűnt és ennek következtében kell fizetni az egészségügyi szolgáltatási járulékot, akkor ez esetben az alábbi szabály érvényesül:

45 naptól kell fizetni az egészségügyi szolgáltatási járulékot, amennyiben a jogosultsági feltétel a megszűnést megelőzően megszakítás nélkül legalább 45 napig fennállt. Ha például valaki 2017. január 1-jétől munkaviszonyviszonyban állt és munkaviszonya 2019. június 30-án megszűnt, és nem tud elhelyezkedni másik állásban, továbbá nem tartozik az 1997. évi LXXX. törvény 16. §-ában felsorolt egészségügyi szolgáltatásra jogosultak közé, akkor 2019. június 30-át követő 45 naptól kell fizetni a havi 7 500 (napi 250) forint járulékot.  

Ugyancsak a 45 naptól kell fizetni a járulékot, ha a jogosultsági feltétel megszűnését megelőzően fennállt korábbi jogosultsági feltétel 45 napnál rövidebb volt ugyan, de ezt megelőző jogosultság – amely 45 napnál hosszabb volt – fennállása között 30 napnál kevesebb nap telt el. Azaz, ha 20 napig volt a munkavállaló munkaviszonyban, amely megszűnt, de ezt megelőzően 1 éven át másik munkaviszonyban állt és a két munkaviszony között nem volt 30 nap, akkor a 20 napig fennálló munkaviszony megszűnését követő 45 naptól kell fizetni az egészségügyi szolgáltatási járulékot.

Amennyiben a jogosultsági feltétel fennállásának az időtartama 45 napnál rövidebb volt, például 25 nap, akkor a 25. naptól kell fizetni az egészségügyi szolgáltatási járulékot.

Miként kell számítani a 45 napot a diákok esetén?

A 1997. évi LXXX. törvény 16. § (1) bekezdésének i) pontjában említett tanuló és hallgató a tanulói jogviszony, illetőleg a hallgatói jogviszony kezdetétől a diákigazolványra való jogosultság megszűnéséig jogosult egészségügyi szolgáltatásra, ideértve a tanulói, hallgatói jogviszony szünetelésének időtartamát is. Azaz példaként hoznám a 18 éves diákot, akinek az érettségit követően nem sikerült a felvételije, és ezért nem tanul tovább, valamint egyéb keresőtevékenységet nem folytat, a diákigazolványának lejártától – azaz október 31-étől – számít a 45 nap, így esetében december 15-ét követően kell fizetni az egészségügyi szolgáltatási járulékot. 

Végezetül szeretném jelezni, hogy legközelebb az egyéb olyan keresőtevékenységekről adunk tájékoztatást, amelyek esetén szintén fizetni kell az egészségügyi szolgáltatási járulékot. 

Szerző: dr. Radics Zsuzsanna Gabriella // közgazdasági szakokleveles jogász // egészségügyi menedzser



Hozzászólás 0 hozzászólás
Lapozás: [1] [2] [3] [4] [5] [6] [7] [8] [9] [10] [11] [12] [13] [14] [15] [16] [17] [18] [19] [20] [21] [22] [23] [24] [25] [26] [27] [28] [29] [30] [31] [32] [33] [34] [35] [36] [37] [38] [39] [40] [41] [42] [43] [44] [45] [46] [47] [48] [49] [50] [51] [52] [53] [54] [55] [56] [57] [58] [59] [60] [61] [62] [63] [64] [65] [66] [67] [68] [69] [70] [71] [72] [73] [74] [75] [76] [77] [78] [79] [80] [81] [82] [83] [84] [85] [86] [87] [88] [89] [90] [91] [92] [93] [94] [95] [96]
Blog archivum