hun eng ger
BaBér a Facebookon

Soft Consulting Blog



A munkavégzésnél számos különbség van abban, hogy munkaviszonyban foglalkoztatnak valakit, vagy megbízási jogviszonyról van szó.

Munkaviszony

Szabályait a Munka Törvénykönyve rögzíti. A munkaviszony létesítését írásban (munkaszerződésben) kell rögzíteni, és a munkaszerződés kell hogy tartalmazza többek között a munkabért, valamint az ellátandó munkakört is. A munkaviszonyban számos feladat, tevékenység többnyire folyamatos, ismétlődő, rendszeres elvégzése a dolgozó személyes feladata – ezeket nevesítik a munkaköri leírásban.

A munkáltatónak foglalkoztatási kötelezettsége van munkaviszony esetén (vagyis munkát kell adnia), a dolgozónak pedig rendelkezésre állási kötelessége van, azaz munkaképes állapotban a megjelölt helyen és időben meg kell jelennie munkavégzés céljából. A munkaviszony alá-fölé rendeltséget jelent – a munkáltatónak alárendelt a dolgozó. Munkaviszonyt fő szabályként csak 16 éves kor felett lehet létesíteni.

Ami a bérezést illeti, legalább a minimálbért (bruttó 232 ezer forint), illetve szakképzettséget igénylő tevékenység esetén a bérminimumot (bruttó 296 ezer forint) meg kell kapnia a dolgozónak (részmunka esetén ennek arányos részét), és a túlórára, éjszakai műszakra, stb. pótlékot is kell fizetni neki.

A munkaviszony biztosítási jogviszonyt jelent, be kell jelenteni a NAV-nál. A foglalkoztatás után fő szabályként a munkáltató szociális hozzájárulási adót (szochó) kell hogy fizessen (13%), a dolgozótól pedig le kell vonnia az szja-t (15%) és a tb-járulékot (18,5%). Nyugdíjas munkavállalótól csak az szja-t kell levonni, és a munkáltatónak sem kell szochót fizetnie utána.

Megbízási jogviszony

Szabályait a polgári törvénykönyv tartalmazza. A megbízási jogviszony munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonynak számít, adózási szempontból pedig önálló tevékenységből származó jövedelem a kapott díj.

A megbízási jogviszony létesítését nem kell feltétlenül írásba foglalni, a díjazásra nincs előírás, szabadon állapodnak meg a felek. Sőt nem is kell feltétlenül fizetni az elvégzett munkáért, de ha ingyen végzett tevékenységről van szó, a megbízó a költségeket azért meg kell hogy térítse.

A megbízási jogviszonynál nincs korhatár. Többnyire egy adott feladat elvégzésére irányul a megbízás, nem folyamatos, de ha többször kerül rá sor, akkor is rendszertelen, gyakran meghatározott időtartamra szóló munkavégzés. Nem feltétlenül kell személyesen végrehajtani a feladatot, akadályoztatás esetén a munkával megbízott személy felkérhet egy másik kompetens személyt, hogy helyettesítse őt. (Ezt többnyire a szerződésben is rögzíteni szokták.)

A megbízási jogviszonynál nincs foglalkoztatási kötelezettség a megbízónál, illetve rendelkezésre állási kötelezettség a megbízottnál. Mellérendeltség van, de a megbízottnak fő szabályként követnie kell a megbízó utasításait, aminek a költségét köteles megtéríteni a megbízó. A lényeg, hogy a kikötött időre a kiadott feladatot elvégezze a megbízott. Ha elkészült a munka, ajánlott ezt a tényt teljesítési igazolással rögzíteni.

A megbízási jogviszony nem feltétlenül jelent biztosítási jogviszonyt, csak akkor, ha a tárgyhavi jövedelem eléri a minimálbér harminc százalékát, azaz a bruttó 69 600 forintot (vagy naponta annak harmincad részét, azaz 2320 forintot). Ha biztosítási jogviszonyról van szó, akkor azt be kell jelenteni a NAV-hoz, és a munkaviszonyhoz hasonlóan kell adózni, annyi eltéréssel, hogy itt költségelszámolás is lehetséges. A költségelszámolás általánosságban 10 százalékos vagy mód van tételes költségelszámolásra is, legfeljebb a megbízási díj 50 százalékáig. Az elszámolt költség csökkenti az adó- és járulékalapot. Ha a megkapott jövedelem alapján nincs biztosítási jogviszony, akkor a megbízónak a szochót azért meg kell fizetnie, de csak az szja-t kell levonnia megbízottól, az adóalap után. A megbízási jogviszony tehát kedvezőbb adózást jelent, mint a munkaviszony.

Színlelt szerződés, bújtatott foglalkoztatásnak minősül, ha a megbízási jogviszony valójában munkaviszonyt takar. Ha ez lelepleződik, akkor annak adózási és bírságfizetési következményei is lehetnek.
 



Hozzászólás 0 hozzászólás

A munkáltató kártérítési felelőssége

2023. Augusztus 21. 14:33 - siteadmin



A 2012. évi I. törvény (Mt.) alapján a munkáltató köteles megtéríteni a munkavállalónak a munkaviszonnyal összefüggésben okozott kárt. Azaz a munkáltatói kártérítési felelősség feltétele a munkaviszony fennállása és az, hogy a bekövetkezett kár a munkaviszonnyal ok-okozati összefüggésben legyen. Ennek keretében a munkáltató felel a munkavégzés során a munkavállalónak okozott kárért, beleértve a munka előkészítése és befejezése – például átöltözés, tisztálkodás –, valamint a kiküldetés során bekövetkezett károkat is. Mindezek alapján tekintsük át a munkáltató kártérítési felelősségét.


A munkáltató felelős 
  • a munkavállaló egészsége vagy testi épsége megsértésével okozott kárért (például munkahelyi, üzemi baleset kapcsán munkavállalók életével, testi épségével, egészségével kapcsolatos károk); 
  • a munkahelyre jogszerűen bevitt dolgokban keletkezett kárért;
  • a munkaviszonnyal összefüggő egyéb kárért.
Tekintsük át, hogy mikor mentesül a munkáltató a felelősség alól!

A munkáltató köteles megtéríteni a munkavállalónak a munkaviszonnyal összefüggésben okozott kárt azzal, hogy mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy
  • a kárt az ellenőrzési körén kívül* eső olyan körülmény okozta, amellyel nem kellett számolnia és nem volt elvárható, hogy a károkozó körülmény bekövetkezését elkerülje vagy a kárt elhárítsa (például villámcsapás eredményezte azt a tüzet, amely a munkavállaló egészségében, és tárgyaiban bekövetkezett kárt okozta), vagy
  • a kárt kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta.
* Megjegyzés: A bírói gyakorlat alapján a munkáltató ellenőrzési körén kívül esik mindaz a körülmény, amelyre a munkáltatónak nincs semmilyen ráhatása, befolyásolási lehetősége.

Munkáltatói kártérítés általános szabálya

Ha fennáll a munkáltató kártérítési kötelezettsége, akkor az alapszabály az, hogy a munkáltató a munkavállaló teljes kárát köteles megtéríteni. 
Kivételt képez ez alól a szabály alól a következő három eset: Nem kell megtérítenie a munkáltatónak
  • azt a kárt, amellyel kapcsolatban a munkáltató bizonyítja, hogy bekövetkezése a károkozás idején nem volt előre látható; illetve 
  • a kárnak azt a részét, amelyet a munkavállaló vétkes magatartása okozott, vagy 
  • amely abból származott, hogy a munkavállaló kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget. A bírói gyakorlat alapján „a munkavállaló szándékosan nem tesz eleget a kárenyhítési kötelezettségének, ha az egészségi állapotát és az egyéb körülményeket, például életkora, szakképzettsége, átlagos közlekedési feltételekkel megközelíthető munkahely megléte stb. figyelembe véve a munkaerejét nem, vagy nem a tőle elvárható mértékben, módon hasznosítja. A kárenyhítési kötelezettség teljesítésének elmulasztását a munkáltatónak kell bizonyítani.”
Megjegyzés: Meg kell téríteni azt a kárt is, amelyet a munkavállaló a sérelemből eredő jelentős fogyatékossága ellenére, rendkívüli munkateljesítménnyel hárít el.

Elmaradt jövedelem megtérítése

Munkaviszony keretében vagyoni kárként az elmaradt jövedelem megállapításánál az elmaradt munkabért és annak a rendszeres juttatásnak a pénzbeli ellenértékét kell figyelembe venni, amelyre a munkavállaló a munkaviszony alapján a munkabéren felül jogosult (Az Mt. előírja, hogy ezen juttatást persze akkor lehet figyelembe venni, ha azt a munkavállaló a károkozás bekövetkezését megelőzően rendszeresen igénybe vette.) A kártérítés alapjául szolgáló jövedelem meghatározásánál a jövedelmet a 18,5 % társadalombiztosítási járulékkal csökkentett összegben kell figyelembe venni. 

Megjegyzés: Nem kell megtéríteni azon juttatások értékét, amelyek rendeltetésük szerint csak munkavégzés esetén járnak például utazási bérlet, továbbá a költségtérítés címén kapott összeget.

Természetbeni juttatások megtérítése

A természetbeni juttatások értékét, valamint a dologi kár összegét a kártérítés megállapításakor érvényes fogyasztói ár alapján, az avulás figyelembevételével kell megtéríteni.

Ha a dologban okozott kár az értékcsökkenés nélkül kijavítható, akkor kárként a javítási költséget kell figyelembe venni, 

Hozzátartozó kárának megfizetése

A munkáltató köteles megtéríteni a munkavállaló hozzátartozójának a károkozással összefüggésben felmerült kárát is. Ha például a károkozással összefüggésben a munkavállaló meghal, akkor az eltartott hozzátartozó a fentieken túl olyan összegű tartást pótló kártérítést is igényelhet, amely szükségletének – a tényleges vagy az elvárhatóan elérhető munkabérét, jövedelmét is figyelembe véve – a sérelem előtti színvonalon való kielégítését biztosítja.

Kártérítés összege

A fentiek szerinti kártérítés összegének kiszámításánál le kell vonni
  • a társadalombiztosító vagy az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár által nyújtott ellátást,
  • amit a jogosult megkeresett vagy az adott helyzetben elvárhatóan megkereshetett volna,
  • amihez a jogosult a megrongálódott dolog hasznosításával hozzájutott,
  • amihez jogosult a károkozás folytán megtakarított kiadások eredményeként jutott hozzá.

Kártérítésként járadék

Kártérítésként járadékot is meg lehet állapítani. Rendszerint járadékot kell megállapítani akkor, ha a kártérítés a munkavállaló vagy vele szemben tartásra jogosult hozzátartozója tartását vagy tartásának kiegészítését szolgálja.

A munkáltató olyan összegű általános kártérítés megfizetésére köteles, amely a károsult teljes anyagi kárpótlására alkalmas, ha a kár vagy egy részének mértéke pontosan nem számítható ki. 

Nem vagyoni kár megtérítése (sérelemdíj)

A munkavállaló személyiségi jogainak sérelme esetén sérelemdíjat követelhet. Sérelemdíj követelésére kerülhet sor például, ha a munkáltató megsérti a munkavállaló becsületét, jóhírnevét, vagy a munkavállalót hátrányosan megkülönbözteti. A sérelemdíj érvényesítése iránti perekben a munkavállalónak a jogsértés megtörténtét kell csak bizonyítania, a kár bekövetkeztét azonban már nem kell bizonyítani. 

A sérelemdíj mértékét a bíróság az eset körülményeire – különösen a jogsértés súlyára, ismétlődő jellegére, a felróhatóság mértékére, a jogsértésnek a sértettre és környezetére gyakorolt hatására – tekintettel, egy összegben határozza meg.

Végezetül nézzük meg, mikor kerülhet sor a már megállapított munkáltatói kártérítés módosítására! 

Megállapított munkáltatói kártérítés módosítása

A munkáltató a károsultat 15 napon belül értesíti, ha a kártérítés módosítására alapul szolgáló munkabérváltozás történt. A kártérítés módosításának alapjául szolgáló munkabérváltozás mértékének meghatározásánál a munkáltatónak a károsultat 
  • a sérelem bekövetkezésekor foglalkoztató szervezeti egységénél**, 
  • azonos munkakört betöltő munkavállalók ténylegesen megvalósult átlagos, éves munkabérváltozás mértéke az irányadó. Azonos munkakört betöltő munkavállalók hiányában a módosítás alapjaként a szervezeti egységnél** megvalósult átlagos éves munkabérváltozást kell figyelembe venni.
** Szervezeti egység megszűnése esetén pedig a kártérítés módosításánál a munkáltatónál a károsulttal azonos munkakört betöltő munkavállalók, ilyen munkavállalók hiányában pedig a munkáltatónál ténylegesen megvalósult átlagos éves munkabér-változás mértéke az irányadó. 

A fiatal – azaz 18 év alatti – munkavállaló részére megállapított kártérítés összegét a tizennyolcadik életévének betöltésekor vagy a szakképzettség elnyerése érdekében végzett tanulmányai befejezését követő egy év elteltekor felül kell vizsgálni és az azt követő időre a részére járó kártérítést a munkaképességében vagy a képzettségében bekövetkezett változásnak megfelelően kell megállapítani. 


Szerző: dr. Radics Zsuzsanna Gabriella, közgazdasági szakokleveles jogász, egészségügyi menedzser



Hozzászólás 0 hozzászólás

Változások a szociális hozzájárulási adóban

2023. Augusztus 8. 11:37 - siteadmin



A légitársaságok hozzájárulásáról és egyes adótörvények módosításáról szóló 2023. évi LIX. törvény módosította többek között a szociális hozzájárulási adóról szóló törvényt és a Tbj.-t is. A módosítások alkalmazását nehezíti, hogy a hatályba lépésükre több különböző időpontban kerül sor. Előző bejegyzésünkben a Tbj. módosításokat foglaltuk össze, ezúttal pedig, a hatályba lépések időrendjét követve, a 2023. évi LIX. törvény szociális hozzájárulási adóra vonatkozó változásait ismertetjük. Elsőként a 2023 augusztusában, majd a 2023 szeptemberében és végül a 2024 januárjában hatályba lépő szabályokat részletezzük. 

A 2023 augusztusában módosuló szabályok a szociális hozzájárulási adóban

1.1. Megváltozott munkaképességű személyek utáni kedvezmény

2023. augusztus 1-jén lépett hatályba a megváltozott munkaképességű személyek szociális hozzájárulási adókedvezményére vonatkozó módosítás. 2023. augusztus 1-jétől megváltozott munkaképességű személynek minősül az is, aki fogyatékossági támogatásban vagy vakok személyi járadékában részesül. Esetükben a kedvezményt fogyatékossági támogatás, vagy vakok személyi járadékának folyósítását igazoló határozattal lehet igazolni, így a munkáltatót illetőleg a vállalkozás ezen határozat birtokában tudja érvényesíteni a kedvezményt.

Figyelni kell továbbá arra is, hogy amennyiben a fogyatékossági támogatás vagy a vakok személyi járadékának a folyósítása megszüntetésre kerül, akkor az ellátásban részesülő az erről szóló határozat kézhezvételétől számított 5 munkanapon belül köteles tájékoztatni a kifizetőt, hiszen, ha a szociális hozzájárulási adókedvezmény érvényesítésének feltételei már nem teljesülnek, akkor a kedvezmény – a jogosultság megszűnését követő hónaptól – nem vehető igénybe.

1.2. A szakirányú oktatás és a duális képzés kedvezménye 

Ugyancsak a kedvezményhez, méghozzá a szakirányú oktatás és a duális képzés kedvezményéhez kapcsolódik az a 2023. augusztus 1-jén hatályba lépő szabály, amely a kedvezmény kapcsán egybefüggő időszakot ír elő. A hatályos szabály alapján, ha a tanuló, illetve a képzésben részt vevő személy sikeres szakmai vizsgát tett, a legalább hat hónapos időtartamban fennálló szakképzési munkaszerződésre tekintettel szociális hozzájárulási adókedvezmény vehető igénybe. Ezen hat hónapos időszak kapcsán a módosítás azt írja elő, hogy a hat hónapos időtartam egybefüggően álljon fenn.

A szakirányú oktatás és a duális képzés kedvezményéhez kapcsolódó további módosítás arányosítást ír elő, amelyre vonatkozóan a változásokat vastagon szedve jelzem. Azaz 2023. augusztus 1-jétől a kedvezmény a következőképpen alakul: 

„szakiskolával tanulói jogviszonyban álló tanulónként az Nkt. 13/A. § (3) bekezdése szerinti nevelés-oktatás arányosított önköltsége alapján az egy munkanapra vetített mérték és a tárgyhónap duális képzőhelyen folytatott szakirányú oktatással érintett napjai számának szorzataként a szakirányú oktatásnak az általános teljes napi munkaidőhöz, fiatalkorú munkavállaló esetén napi hét órához viszonyított arányában számított összege azzal, hogy nem vehető figyelembe az olyan munkanap, amire a tanuló, illetve a képzésben részt vevő személy munkabérre vagy távolléti díjra nem jogosult , vagy az Szkt. 84. § (6) bekezdése szerint mentesül a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettségének teljesítése alól (ide nem értve a betegszabadság olyan munkanapjait, amely a duális képzőhelyen folytatott szakirányú oktatásra esik)”

A fenti szabályokkal egyidejűleg hatályát veszti 2023. augusztus 1-jétől a 2018. évi LII. törvény (Szocho tv.) 17/A. § (2) bekezdése, amely arról rendelkezett, hogy 

„Az (1) bekezdéstől eltérően, ha a felnőttképzési jogviszonyban álló képzésben részt vevő személy az Szkt. szerinti szakirányú oktatásban a szakképzési munkaszerződéssel párhuzamosan fennálló foglalkoztatásra irányuló más olyan jogviszonya mellett vesz részt, amelyben a foglalkoztató a duális képzőhelytől eltérő harmadik személy, az adófizetési kötelezettség az (1) bekezdés a) és b) pont szerinti összeg ötven százalékával csökkenthető.”

1.3. Új szabály az Szja tv. szerint egyéb jövedelem bevallása, megfizetése kapcsán

Ugyancsak 2023. augusztus 1-jén lépett hatályba az Szja tv. szerint egyéb jövedelem bevallása, megfizetése és megállapítása kapcsán az alábbi új szabály: 

„Ha az Szja tv. szerint egyéb jövedelemnek minősülő jövedelem kifizetőtől származik, az adót a kifizető az Art. rendelkezései szerint havonta állapítja meg és a tárgyhónapot követő hónap 12-éig vallja be és fizeti meg, kivéve, ha a jövedelem adóelőlegét a kifizető nem köteles megállapítani.”

1.4. Munkaerőpiacra lépők kedvezménye

2023. augusztus 14-étől lesz hatályos a munkaerőpiacra lépők kedvezményére vonatkozó pontosítás. Mint ismert, a kedvezményezett foglalkoztatás kezdetének hónapját megelőző 275 napon belüli időszakában nem kell figyelembe venni a biztosítási kötelezettséggel járó munkaviszony, egyéni, társas vállalkozói jogviszony esetén a csecsemőgondozási díj, örökbefogadói díj, a gyermekgondozási díj, a gyermekgondozást segítő ellátás vagy a gyermeknevelési támogatás folyósításának időszakát.  2023. augusztus 14-étől ez a szabály úgy pontosul, hogy figyelembevételre kerül a fenti időszak, ha az ellátás folyósítása mellett egyéb biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony áll fenn. 
Továbbá kiegészül a szabály azzal is, hogy nem tekinthető munkaerőpiacra lépőnek a harmadik állam állampolgárának minősülő munkavállaló. Azaz, nem lehet alkalmazni a munkaerőpiacra lépők kedvezményét annál a munkavállalónál, aki az Európai Gazdasági Térség és Magyarország által kötött kétoldalú szociális biztonságról szóló egyezmény hatálya alá nem tartozó állam állampolgára.

1.5. Külföldieket érintő változás

Jelentős változás a külföldiek kapcsán, hogy a Tbj. szerint külföldinek minősülő személyt 2023. augusztus 13-áig nem terheli adófizetési kötelezettség a béren kívüli juttatások [Szja tv. 71. §], a béren kívüli juttatásnak nem minősülő egyes meghatározott juttatások [Szja tv. 70. §], a kamatkedvezményből származó jövedelem [Szja tv. 72. §] Szja tv. szerinti adóalapként meghatározott összege kapcsán. Ezt követően, azaz 2023. augusztus 14-étől, a fenti jövedelmekből a mentesség csak a kamatkedvezményből származó jövedelem esetén áll fenn.

2023 szeptemberében hatályba lépő módosítás és új szabály a szociális hozzájárulási adóban

A hatályos szabály alapján, ha a természetes személy a Szocho tv. 1. § (5) bekezdés a)–d) pontjában foglaltak szerint adó fizetésére kötelezett, vagy a (3) bekezdés szerint visszaigénylési jogosultságát gyakorolja, az adóévről köteles személyi jövedelemadó bevallást benyújtani. Nem kell az adót a természetes személynek bevallania, ha a kifizető az adót levonta, és a természetes személy az Szja tv. alapján nem köteles bevallás benyújtására. 2023. szeptember 1-jétől az utolsó mondatban rögzített szabály úgy módosul, hogy nem kell a szociális hozzájárulási adót a természetes személynek bevallania, ha a kifizető az adót levonta, és a természetes személy az Szja tv. alapján az adó alapjaként figyelembe vett jövedelmet nem köteles bevallani.

2023. szeptember 1-jén a Szocho tv. 29. §-a az alábbi (3a) bekezdéssel egészül ki:

„Ha az adó tekintetében a természetes személy nem köteles bevallás benyújtására, és igazolja, hogy a Tbj.  szerint külföldinek minősül vagy a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló rendeletek hatálya alá tartozó másik tagállamban vagy az Európai Unió intézményeiben biztosított, akkor a kifizető által a levont adóról kiállított igazolás benyújtásával az állami adó- és vámhatóságnál adóvisszatérítési kérelmet terjeszthet elő. Az adókülönbözetet az állami adó- és vámhatóság a természetes személy által megjelölt fizetési számlára utalja át.”

Változások a szociális hozzájárulási adóban 2024. január 1-jétől

A hatályos szabály alapján, ha a vállalkozói tevékenység szüneteltetése (azaz ügyvédi tevékenység, szabadalmi ügyvivői kamarai, közjegyzői kamarai tagság, vagy állat-egészségügyi szolgáltató tevékenység szüneteltetése) hó közben kezdődik, akkor nem kell figyelembe venni a hónapnak ezen szünetelésre eső napjait, így napi szinten adott hónapban a minimálbér, illetve a garantált bérminimum 112,5 százalékának a harmincad részét nem kell megfizetni.

2024. január 1-jétől jelentősen változik a fenti szabály, tekintettel arra, hogy a minimális alapnál nem kerül figyelembevételre majd az a hónap, amelynek egészében a vállalkozó ügyvédi tevékenysége, szabadalmi ügyvivői kamarai, közjegyzői kamarai tagsága, vagy állat-egészségügyi szolgáltató tevékenysége szünetel, illetve az egyéni vállalkozó a minimális alapnál nem veszi számításba azt a hónapot, amelynek egészében egyéni vállalkozói tevékenységét szünetelteti. Azaz, a tevékenység szünetelése csak teljes naptári hónapra értelmezhető. Azokban a hónapokban, amelyekben a vállalkozó tevékenysége nem a hónap egészében szünetel, nem kerül sor arányosításra, így a szociális hozzájárulási adót a teljes hónapra meg kell fizetni.

A fenti szabályt 2023. december 31-ét követően megkezdett szünetelés esetében kell majd alkalmazni. 2024. január 1-jén folyamatban lévő szünetelés esetén a 2023. december 31-én hatályos szabályok alkalmazandók.


Szerző: dr. Radics Zsuzsanna Gabriella, közgazdasági szakokleveles jogász, egészségügyi menedzser
 



Hozzászólás 0 hozzászólás

Változások a Tbj. szabályaiban

2023. Július 26. 11:05 - siteadmin



A légitársaságok hozzájárulásáról és az egyes adótörvények módosításáról szóló 2023. évi LIX. törvény módosította többek között a szociális hozzájárulási adóról szóló törvényt és a Tbj.-t is. A módosítások alkalmazását nehezíti, hogy a hatályba lépésükre több különböző időpontban kerül sor. Az alábbiakban, a hatályba lépések időrendjét követve, a 2023. évi LIX. törvény társadalombiztosítási járulékra vonatkozó változásait foglalom össze. A szociális hozzájárulási adó változásairól – tekintettel arra, hogy a szociális hozzájárulási adóban nincsenek júliusban módosítások – augusztus elején adok teljes körű tájékoztatást.

Elsőként tekintsük át a 2023. évi LIX. törvény kihirdetését követő napon, azaz 2023. július 15-étől alkalmazandó Tbj. módosításokat!

2023. július 15-étől alkalmazandó módosítások

1.1. Idén január 1-jétől alkalmazzuk a főfoglalkozású, átalányadózó egyéni vállalkozó kapcsán az ún. göngyölítéses szabályt. A göngyölítéses szabály alapján negyedévente össze kell adni az aktuális negyedévben, illetve a megelőző negyedévben (negyedévekben) megszerzett személyi jövedelemadó-köteles jövedelmet és abból ki kell vonni a megelőző negyedévben (illetve negyedévekben) társadalombiztosítási járulékalapként figyelembe vett összeget, majd az ily módon meghatározott összeget el kell osztani annyi hónappal, amelyben az egyéni vállalkozó a tárgynegyedévben biztosított volt. A számításnál minden olyan hónapot figyelembe kell venni, amelyben a vállalkozó biztosítási jogviszonya legalább egy napig fennállt. Ez a göngyölítéses szabály került be a családi járulékkedvezmény érvényesítésébe is. (Tbj. 34. § (6) bekezdése, 80. § (2) bekezdés). 2023. július 15-étől az átalányadózó egyéni vállalkozó esetén a családi járulékkedvezményt már nem az átalányban megállapított jövedelmet terhelő társadalombiztosítási járulék erejéig lehet érvényesíteni, hanem az maximum a „göngyölítéses módszer” alapján megállapított társadalombiztosítási járulék mértékéig érvényesíthető. 

1.2. Ugyancsak a göngyölítés alapján megállapított társadalombiztosítási járulékra hivatkozás került be a többes jogviszony szabályába. Amíg 2023. július 14-éig legalább heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonyban is álló, vagy nappali tagozaton is tanuló átalányadózó egyéni vállalkozó esetén azt a szabályt kellett alkalmazni, hogy „a társadalombiztosítási járulék alapja az átalányban megállapított jövedelem (ide nem értve az átalányadózást alkalmazó egyéni vállalkozó e tevékenységéből származó jövedelmének adómentes részét)”, addig 2023. július 15-étől a társadalombiztosítási járulék alapja a göngyölítés szerint megállapított járulékalap lett.

1.3. A jogszabálymódosításokat nem követte a mezőgazdasági őstermelők szabályában a minimális alap arányosítására vonatkozó jogszabályi hivatkozás. Erre tekintettel a hivatkozás már nem a megfelelő bekezdésekre hivatkozott vissza, amelyre vonatkozóan én is többször kaptam már kérdéseket. Ezt korrigálta a törvénymódosítás azzal, hogy a Tbj. 41. § (6) bekezdésének „(2) és (3) bekezdésében” szövegrész helyébe „(4) és (5) bekezdésében” szöveg lépett.

2023. augusztus 1-jétől alkalmazandó módosítás

A Tbj. szerinti munkaviszonyban álló személy esetén, ha részmunkaidőben kerül foglalkoztatásra, figyelemmel kell lenni arra, hogy a társadalombiztosítási járulékot havonta legalább a minimálbér 30 százalékából (járulékfizetési alsó határ) kell megfizetni. A Tbj. 27. § (3) bekezdése nevesíti azokat az eseteket, amikor nem kell a járulékfizetési alsó határt alkalmazni. Ebbe a körbe tartoznak többek között a szakképző intézmények adott tanulói is. Esetükben 2023. július 31-éig úgy rendelkezik a jogszabály, hogy nem kell a fenti járulékfizetési alsó határt alkalmazni a szakképzésről szóló törvény szerint szakképző intézményben nappali rendszerű szakmai oktatásban tanuló személy esetén. Ez a szabály 2023. augusztus 1-jétől úgy változik, hogy nem kell a járulékfizetési alsó határt alkalmazni a szakképző intézmény által szervezett szakmai oktatásban jogszabály alapján ingyenesen részt vevő tanuló, illetve képzésben részt vevő személy esetében.

Megjegyzés: A légitársaságok hozzájárulásáról és egyes adótörvények módosításáról szóló 2023. évi LIX. törvény az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás (ekho), és egyszerűsített foglalkoztatás (efo) kapcsán a veszélyhelyzet ideje alatt, rendeleti szinten meghozott szabályokat beépítette az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásról szóló 2005. évi CXX. törvénybe, és az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2010. évi LXXV. törvénybe.

2023. szeptember 1-jétől alkalmazandó módosítás

A szünetelés ideje alatt szerzett, járulékalapot képező jövedelem kiegészül az olyan bevétellel, amelyből jövedelmet kell megállapítani. Azaz a járulékalapnál, 

„a biztosítás szünetelése alatt a szünetelést megelőzően fennálló biztosítással járó jogviszony alapján kifizetett (juttatott), megszerzett járulékalapot képező jövedelmet (ideértve az olyan bevételt, amelyből jövedelmet kell megállapítani) úgy kell figyelembe venni, mintha annak kifizetésére, megszerzésére a szünetelés kezdő napját megelőző napon került volna sor.”

A módosítás indokolása a fenti kiegészítést a következőkkel indokolja: 

„A módosítás egyértelműsíti, hogy az egyéni vállalkozói tevékenység szünetelése ideje alatt a szünetelést megelőzően végzett vállalkozói tevékenységre tekintettel befolyt bevételre is alkalmazni kell a Tbj. 31. §-ának azon általános szabályát, amely kimondja, hogy a biztosítás szünetelése alatt a szünetelést megelőzően fennálló biztosítással járó jogviszony alapján megszerzett járulékalapot képező jövedelmet úgy kell figyelembe venni, mintha annak megszerzésére a szünetelés kezdő napját megelőző napon került volna sor. A Tbj. ezirányú módosításával párhuzamosan az Szja törvény is a szünetelés kezdő napját megelőző napot tekinti a szünetelés előtt végzett vállalkozói tevékenységre tekintettel befolyt bevétel szerzési időpontjának, így a szünetelés ideje alatt alkalmazandó adózási és társadalombiztosítási szabályok összhangba kerülnek.”

2024. január 1-jétől alkalmazandó módosítás

A hatályos szabály alapján, ha az egyéni vállalkozói tevékenység szüneteltetése (azaz ügyvédi, szabadalmi ügyvivői, közjegyzőként kamarai tagság, egyéni vállalkozói tevékenység szüneteltetése) ha hó közben kezdődik, akkor nem kell figyelembe venni a hónapnak ezen szünetelésre eső napjait, így napi szinten adott hónapban a minimálbér, illetve a garantált bérminimum harmincad részé(ei)t nem kell megfizetni.

2024. január 1-jétől jelentősen változik a fenti szabály, tekintettel arra, hogy a minimális alapnál nem kerül figyelembevételre majd az a hónap, amelynek egészében az egyéni vállalkozó ügyvédi tevékenysége, szabadalmi ügyvivői, közjegyzői kamarai tagsága, az egyéni vállalkozói tevékenysége szünetel. Azaz, a tevékenység szünetelése csak teljes naptári hónapra értelmezhető. Azokban a hónapokban, amelyekben az egyéni vállalkozó tevékenysége, illetve az ügyvéd, szabadalmi ügyvivő, közjegyző kamarai tagsága nem a hónap egészében szünetel, nem kerül sor arányosításra, a járulékkötelezettséget a teljes hónapra meg kell fizetni.

A fenti szabályt 2023. december 31-ét követően megkezdett szünetelés esetében kell alkalmazni. A 2024. január 1-jén folyamatban lévő szünetelés esetén a 2023. december 31-én hatályos szabályokat kell alkalmazni.

Megjegyzés: Végezetül megemlítem, hogy a 2024. évi költségvetésről szóló törvény rögzíti, hogy az egészségügyi szolgáltatási járulék jövőre 11 100 forint/fő/hó összegre nő.


Szerző: dr. Radics Zsuzsanna Gabriella, közgazdasági szakokleveles jogász, egészségügyi menedzser



Hozzászólás 0 hozzászólás



A 237/2023 (VI. 19.) kormányrendelet két ponton is változtat a SZÉP-kártya szabályozásán, augusztustól december 31-ig.  

Bolti élelmiszervásárlás

Újra lehetővé válik, hogy a SZÉP-kártyabirtokosok a boltokban élelmiszert vásároljanak a kártyájukkal – a lehetőség augusztus elsejétől az év végéig él. Bármilyen élelmiszert lehet majd venni a kiskereskedelmi üzletekben a kártyákkal. Élelmiszer jellegű vegyes kiskereskedésekben, zöldség- és gyümölcskereskedőknél, hús- és húskészítményüzletekben, halboltokban, kenyér- pékáru és édesség kiskereskedésekben, egyéb élelmiszerüzletekben valamint dohányboltokban is lehet élelmiszert venni majd a SZÉP-kártyákkal, már ha elfogadják a SZÉP-kártyát az üzletek a fizetéskor. Dohánytermék, és alkoholtartalmú ital viszont nem fizethető ki vele. 

200 ezer forint pluszjuttatás, kedvezményes adózással

A rendelet azt is kimondja, hogy béren kívüli juttatásnak számít, ha a munkáltató a dolgozónak 2023. augusztus 1. és december 31. között az éves rekreációs összegen felül, attól függetlenül utal legfeljebb 200 ezer forint egyszeri juttatást. 

Az éves rekreációs összeg 450 ezer forint – eddig számít béren kívüli juttatásnak a SZÉP-kártyára a munkáltató által utalt pénz. A béren kívüli juttatás után 15% szja-t és 13% szochót kell fizetni. Az éves rekreációs összeg feletti juttatás egyes meghatározott juttatásnak számít – ezen juttatásoknál az szja-t és a szochót 1,18-as adóalapra kell megfizetni, így az összes közteher 33,04. A rendelet alapján a 450 ezer forinton felül még legfeljebb 200 ezer forintnyi juttatás adózhat kedvezményesen, béren kívüli juttatásként, ha a 200 ezer forintot augusztustól az év végéig utalja a munkáltató. 

A NAV tájékoztatójában  egyrészt azt írja, hogy 2023. augusztus 1 és december 31. között a munkáltatók egyszeri alkalommal, legfeljebb 200 ezer forint támogatást adhatnak béren kívüli juttatásként a munkavállalók SZÉP-kártyájára az évi 450 ezer forint rekreációs kereten felül. Másrészt azt, hogy a munkáltató a 200 ezer forint támogatást több részletben is utalhatja a munkavállaló SZÉP-kártyájára. 

Az adóhatóság kitér még arra is, hogy ha a munkavállalónak az adott időszakban több munkáltatója van, a 200 ezer forint támogatást minden munkáltatótól megkaphatja. Valamint felhívják a figyelmet arra, hogy ha a munkavállaló munkaviszonya nem áll fenn a teljes adóévben, akkor sem kell a 200 ezer forint összegű juttatást a munkában töltött napokkal arányosítani (mint a 450 ezer forintos éves rekreációs keretet), hanem az teljes összegben jár. Sőt, ha a munkavállaló új munkaviszonyt létesít, akkor az új munkáltató is utalhat a SZÉP-kártyájára 200 ezer forint összegben pluszjuttatást.

A SZÉP-kártyán levő teljes összeg 2023. augusztus 1. és 2023. december 31. között használható hideg élelmiszer vásárlására, vagyis a kiegészítésként kapott legfeljebb 200 ezer forintnyi béren kívüli juttatás is. A SZÉP-kártyán már csak egy alszámla van, így arról lehet költeni szállás, szabadidő, vendéglátás célra, és a következő öt hónapban bolti élelmiszervásárlásra is.  



Hozzászólás 0 hozzászólás
Lapozás: [1] [2] [3] [4] [5] [6] [7] [8] [9] [10] [11] [12] [13] [14] [15] [16] [17] [18] [19] [20] [21] [22] [23] [24] [25] [26] [27] [28] [29] [30] [31] [32] [33] [34] [35] [36] [37] [38] [39] [40] [41] [42] [43] [44] [45] [46] [47] [48] [49] [50] [51] [52] [53] [54] [55] [56] [57] [58] [59] [60] [61] [62] [63] [64] [65] [66] [67] [68] [69] [70] [71] [72] [73] [74] [75] [76] [77] [78] [79] [80] [81] [82] [83] [84] [85] [86] [87] [88] [89] [90] [91] [92] [93] [94] [95] [96]
Blog archivum